Még csak egy hetes múlt az első gyermekünk, amikor elvittük a gyülekezetbe. Ezt a gyakorlatot megismételtük még két további gyermekkel, és mindegyik alkalommal hallottuk ugyanazokat az elbátortalanító kérdéseket: "Mit kerestek ti itt?"

Ha volna a gyülekezeti testnek egy része, amelyet hajlamosak lennénk mentesíteni a gyülekezeti tagságban való aktív részvételtől, akkor ezek a kisbabás családok lennének. Anyaként írok, három kicsinyem nevelésének az izgalmai között (mind 5 évesnél kisebbek), és ismerem a vasárnap reggeli hajtást. Továbbá, nagyon is ismerős számomra a kísértés, hogy hagyjuk már ki a gyülekezetet, amikor a gyermekek hisztisek.

A kisgyermekes évek aztán egyfajta korlátozás nélküli felhatalmazássá válhatnak, és igazolják a rendszeres gyülekezeti jelenlét, szolgálat, vendégszeretet és evangelizáció terén való elmaradásunkat. De kérlek benneteket, a kicsinyek édesanyáit, hogy ne adjátok fel a ti helyi gyülekezeteteket!

A mérce leengedése

A kisgyerekekkel minden nehezebb. Vidám, az biztos, de nehezebb. Egy anya sem tölti úgy a napját a kicsinyeivel, hogy elvégzi az otthoni teendőit, időt szán az Úrral való kapcsolatára, a férjére, és a nagy küldetésére, és eközben arra a felismerésre jut, hogy "sokkal könnyebb így, hogy három picur gyermekem van".

A rendszeres gyülekezet-látogatás hirtelen lehetetlennek tűnhet. A gyülekezet, amelyhez fiatal feleségként csatlakoztál, és ahol szolgáltál, lehet kevésbé felkészült a gyakorlati vendégszeretettel most, amikor kisgyermekeid vannak. Lehet, hogy a kisgyermekek irányába való szolgálat csak most kezdődik el, vagy még nem elég kiforrott. Lehet, hogy a gyülekezeti alkalom éppen a kisbabád szundi idejére került, vagy most próbálod órarendhez szoktatni. Ezeket az eseteket mind megjártam.

Lelkipásztor feleség mivoltomból fakadóan volt még egy hozadékos kihívás is: én voltam az egyetlen szülő, akire számítani lehetett vasárnaponként. Ha csak egy is a kicsinyeim közül megbetegedett, ki kellett hagyjam az akkori gyülekezeti alkalmat. Sok legitim oka lehet a családoknak, amiért egy adott vasárnapon elhagyják a gyülekezet látogatását, de sok illegitim kifogás is verseng az empatikus érzéseinkért.

Kegyelem és elszámoltathatóság

Az alvásmegvonások az újszülött miatt, a hisztik a totyogókkal és a felbomlott órarend nem szerencsés részei a kisbabás életnek. Amikor a szülők felnevelik a gyermekeiket, abszolút kegyelemre szorulnak. Jézus felhívása Pálnak egyúttal felhívás a megviselt szülőnek is: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." (2Kor 12:9)

Ha a gyermekeid az iskolás korosztálynál kisebbek, vasárnap lehet az egyetlen nap a héten, amikor időre kell kilépni az ajtón. Ez a folyamat fegyelmet igényel ott, ahol esetleg elpuhultunk. Az alkalmak látogatása terén a gyülekezetek gyakran készek a kegyelem kiterjesztésére, de néha ezt az elszámoltathatóság kiárusításával teszik.

A gyülekezeti tagság szükséges velejárója a gyülekezet látogatása. A individualizmus korszakában, különösen a hit dolgaiban fontos, hogy a gyülekezetek elvárják a jelenlétet a tagjaiktól, vagyis legyen ez irányú elszámoltathatóság. De túl sokszor a kisgyermekes családok kimaradnak ebből a feltevésből.

Lelkipásztorok, presbiterek, ne engedjétek, hogy a kisbabás családok eltűnjenek a színről gyermeknevelés címen! Mindenképp próbáljátok meg a gyülekezetet egy a családok számára vendégszerető hellyé tenni. Amikor az anyák nem tudnak gyülekezetbe jönni egy gyermek betegsége, ápolása miatt, fontoljátok meg, hogyan részesíthetnétek őt mégis a közösségetek szerető szolgálatából. Ugyanakkor gyakoroljatok elszámoltathatóságot az anyákkal is, ahogy azt a gyülekezet többi tagjával is tennétek.

Másokat előbbre

Könnyű elkeseredni, amikor a gyülekezet a tartalmas tanítást hallgatva ül, mi pedig az előszobában vagyunk egy kényes babával, vagy amikor a gyülekezettel zenés dícséretekkel imádjuk Istent, és közben áthívnak a gyermekekhez - ismét. Viszont, ha őszinték vagyunk, nem ez az első alkalom, amikor arra vagyunk hivatva, hogy a szükségeinket helyezzük a mások szükségei mögé. Pál erre hív a Filippi 2:3-4 részben: "semmit sem cselekedve versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbnek tartva magatoknál. Ne keresse senki a maga hasznát, hanem mindenki legyen tekintettel a másikra is."

A gyermekáldásnak ez a korai szakasza különösen sok kifogást kínál számunkra, hogy elhagyjuk a rendszeres közösségtartást a helyi gyülekezetünkkel, de Isten Igéje tiszta: a saját érdekünk nem lehet a legfőbb érdek. Amikor ellógunk a gyülekezetből, mert kényelmetlen lenne számunkra, akkor a nagyobb lelki családunkat raboljuk meg a mi közösség-vállalásunktól, szolgálatunktól, bizonyságtételünktől.

Ha egy kisgyermekes anya vagy, megkísérthet azt gondolni, hogy senkinek sem fogsz hiányozni, ha nem jelensz meg ezen a héten (vagy hónapban) a gyülekezetben. Ez a vélekedés megfeledkezik arról, hogy Krisztus egész testének más-más ajándékai vannak, mindegyik arra való, hogy építsék a testet. A helyi gyülekezeti életben való aktív részvétellel lehetőséget adsz másoknak, hogy használják fel az ajándékaikat szolgálva téged, a Krisztusban való épülésedre. Ugyanakkor egy felbecsülhetetlen értékű példát is hagysz a még egyedülálló nőtestvéreknek, ahogy szereted a családodat és prioritásban részesíted Jézust és a menyasszonyát. Megosztod a nehézségeidet Krisztus testében és tanúskodsz Isten jóságáról egy kaotikus korszakban.

Kisgyermekes családok, "legyen gondunk arra, hogy egymást buzdítsuk a szeretetre és a jó cselekedetekre, nem hagyva el összejöveteleinket, ahogyan szokásuk némelyeknek, hanem intve egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap." (Zsid 10:25)

Emily Morrice három kis gyermekének felnevelésében leli az örömét Montreal szívében, mivel a férje a L’Eglise du Plateau, egy francia gyülekezet-plántáláson dolgozik. Blogot vezet hitről, családról és a városi szolgálatról (egyebek mellett) a montrealnest.blogspot.com címen.