Sok ember küszködik olyan problémákkal, amelyekről nagyon kevesen vagy talán senki nem tud. Mégis ezek megoldásához nem kéri senki segítségét, hanem beletörődve mondja ki:

– Én már így halok meg!

Nos, ez az írás ebben kíván segítséget nyújtani. Megoldásokat kínál a keresztyén világnézet alapján.

Mit tehetsz, ha a harag eluralkodik rajtad?

• Nem, én nem tudok uralkodni magamon.
• De tudsz.
• De nem tudok.
• De, igenis tudsz.
• Jó, akkor mondd el, hogyan?!

Ha így gondolod, te is, akárcsak mások, rosszul látod ezt a kérdést. Bizonyos körülmények között igenis képes vagy arra, hogy kontrolláld magad. Hazugság azt állítani, hogy „én nem tudok uralkodni az indulataimon.” A Biblia biztosít arról, hogy ha ismered Jézust, mint személyes Megváltódat, akkor igenis tudsz parancsolni az indulataidnak. Isten arra szólít fel, hogy uralkodj az indulataidon.

„Az egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.” (Péld 29,11)

„De pont ez a problémám, hogy képtelen vagyok lecsendesíteni magam.” Amikor azt mondod, hogy „nem vagyok képes visszafogni magam”, valójában azt érted ez alatt, hogy nem akarod visszafogni magad. Attól, hogy meggyőzöd magad arról, hogy nem tudsz uralkodni az indulataidon, még nem változnak a tények. Isten azt mondja, hogy igenis képes vagy uralkodni magadon.

„Ha tudnád, hogy milyen nehéz megtenni, azt hiszem nem mondanád ezt. Fogalmad sincs, hogy hányszor próbáltam már visszafogni magam, de a vége mindig az lett, hogy valahogy kirobbantak az indulataim. Azt hiszen, nem ismered helyzetemet.”

Én úgy gondolom, hogy ismerem helyzetedet, és ennek ellenére is fenntartom azt az álláspontomat, hogy a „nem vagyok képes rá” rossz kifejezés arra, hogy meghatározza helyzetedet. Vegyük példának Anna esetét. Anna arról panaszkodott, hogy elveszítette türelmét, amikor gyermekei felbosszantották. Minél gyakrabban történt ez meg, annál jobban fokozódtak indulatai. Időnként úgy kitört magából, mint a Vezúv. Hamu és szikra pattogott mindenfelé.

„Együtt érzek Annával” – mondod. Gondoltam, hogy együtt érzel vele. Amikor elment egy lelkigondozásra, ő is azt mondta, úgy gondolja, hogy lehetetlen számára a haragot visszatartani. Nagyjából úgy érvelt, ahogy te. Azután a lelkigondozó azt mondta neki: „Anna, hadd írjak le egy olyan jellegzetes helyzetet, amikor tudsz parancsolni az indulataidnak. Aztán mondd el, hogy igazam van-e? Tegyük fel, hogy egy esős délután van, amikor minden rosszul megy. Megjött a havi ciklusod, a tűzhelyen az étel kifutott, három kiskorú gyermeked veled együtt van a házban egész nap. Továbbá tegyük fel, hogy gyermekeid sokadszorra is ökölharcba kezdtek egymással és hisztiztek egész nap. Megpróbáltad, de már nem tudtad visszatartani haragodat. Ehelyett a legkisebb provokációra is kirobbansz, mint egy vulkán. Lávaszerűen ömlenek a szavak a szádból. Tüzet és hamut lövellsz minden irányba. Törmelék mindenhol. A gyerekek az asztal alá bújnak és a ruhák közé rejtőznek. Valódi látványosság lehet. Mindezek közepette csöng a telefon. A vonal másik végén Kovácsné van, a helyi pletykaegylet feje. „Ő az utolsó személy, akit hallani szeretnék” – gondolod magadban. Kovácsné azt kérdi tőled: „Hogy vagy?” Erre te finoman a következőket mondod: „Halló, kedves Kovácsné, milyen jó hallani önt…” stb. Mit tettél? Önuralmat gyakoroltál magadon!

Ezen a ponton Anna közbevágott és azt mondta: „Mindez megtörtént velem a múlt héten.”

„Velem is megtörtént” – mondod. Ez alapján világos számodra az, hogy úgy te, mint Anna képes uralkodni a természetén, ha valóban akarja. Amikor elég okod van rá, hogy uralkodj magadon és erőfeszítéseket is teszel ennek érdekében, akkor igenis tudsz uralkodni magadon. A problémád tehát az, hogy nem tanultad meg kontrollálni a bosszúságodat bizonyos személyekkel kapcsolatban, és bizonyos körülmények között. De megtanultál uralkodni magadon olyan helyzetekben, amikről úgy gondoltad, hogy nem engedheted meg magadnak az ilyen dühkitöréseket. „Azt hiszem, igazad van.” Férfiak és nők (hívő férfiak és nők) megtanulták elengedni indulataikat családtagjaik jelenlétében, de megtanultak uralkodni indulataikon mások jelenlétében. Férjek, akik kéthetente durván leszidják feleségüket, a munkahelyükön (és egy tucatnyi más társadalmi helyzetben) meglehetősen szelídek, kedvesek másokhoz. Mindez azért van, mert megtanultak így viselkedni bizonyos helyzetekben, míg más helyzetekben nem tanultak meg így viselkedni. Mivel ez egy tanult viselkedés miatt van, ezért van remény a változásra. Amit megtanultál, abban tudatlanná kell lenned ahhoz, hogy megtanuld azt az új utat, ami kedves Istennek. Ha megtanultad kontrolállni magad bármely helyzetben, ez azt mutatja, hogy meg tudsz tanulni uralkodni magadon. Ez pedig azt is jelenti, hogy otthon a családodban is meg tudsz tanulni uralkodni magadon.

Hát nem furcsa, hogy egy olyan üzletember, mint te, fontosabbnak tartja, hogy inkább a főnöke és a felesége jelenlétében ne uralkodjék magán? „De ha nem uralkodom magamon a munkahelyen, elveszítem állásomat!” – tiltakozol. Tényleg elveszítheted állásodat! De látnod kell, hogy az ilyen érvelés arról tesz bizonyságot, hogy milyen sekélyes a gondolkodásod az élet prioritásairól. Mivel a pénzt a munkahelyeden keresed, és a pénz sokkal kézzelfoghatóbb, mint például a feleségeddel való kapcsolat, ezért a munka elsőbbséget élvez az életedben. Mégis az Úrral és a feleségeddel való kapcsolat az első helyen kellene, hogy legyen életedben. De ha nem méred fel a fontosságukat, tönkreteszed a velük való kapcsolatodat. Mivel Isten és feleséged szeretnek téged, úgy gondolod, könnyen megúszhatod, ha beszédeddel megbántod őket. Ezt nem teheted meg. Isten azt mondja: „Ti férfiak szeressétek feleségeiteket, és ne legyetek irántuk keserű kedvűek.” (Kol 3,19) A zabolázatlan természet elfogadhatatlan. Bűn. Bűn otthon és bárhol, ahol csak megnyilvánul. Az a tény, hogy a feleséged türelmesebb veled, mint a főnököd, még nem változtat az előbbi ítélet igazságán. Mivel ez egy bűn, abba kell hagynod! És ahogy ezt már láttuk, abba is tudod hagyni! Isten segíteni fog neked ebben:

„Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közülletek…” (Ef 4,31)

„Hogyan segít? Mindent megpróbáltam, de semmi sem működött.” Hát igen, világos, hogy nem próbáltál meg mindent, nem próbáltad meg az Úr útját. Isten nem vall kudarcot. Mielőtt rátérnénk arra, hogyan tedd félre haragod bűnös megnyilvánulásait, amelyek világosan megtalálhatók a Bibliában, vizsgáljuk meg a másik lehetőséget, amikor az emberek rosszul kezelik haragjukat. Ahelyett, hogy kirobbannának: elfojtják haragjukat. Lassan megemésztődnek. Megtartják, felhalmozzák haragjukat, hagyják, hogy kikristályosodjon. Keserűségük és haragtartásuk növekszik. Napról-napra ismételgetik régi fájdalmaikat és nyalogatják régi sebeiket. Amikor a Biblia a harag visszatartásáról beszél, egyáltalán nem javasolja a haragtartást és a harag magunkba fojtását. A harag bűnös megnyilvánulásának visszatartása különbözik a harag benntartásától. Sőt a harag visszafojtása egy másik bűnös véglet, amit Isten elítél: „Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a haragotokon.” (Ef 4,26) Az, aki magába fojtja a haragot, hasonlóan bűnös módon jár el, mint az, aki kirobban.

„Mi tehát a megoldás a bűnös harag problémájára? Egyrészt azt mondod, hogy a harag kirobbanó megnyilvánulását Isten elítéli, másrészt meg azt mondod, hogy a haragot nem kell magunkba fojtani. Vajon nem azt a következtetést lehet ebből levonni, hogy minden harag bűn?”

Nem, nem erről van szó. Igaz ugyan, hogy a harag mindkét megnyilvánulását (amiről szó volt az előzőkben) a Biblia elítéli, de ebből nem következik az, hogy minden harag bűn. Az Ef 4,26-ból is világos, hogy nem minden harag bűn. Pál azt mondja, hogy nem vétkezünk, ha haragszunk, csak a nap ne menjen le haragunk felett. Világos az Ige szavaiból („Haragudjatok, de ne vétkezzetek”), hogy nem minden harag bűn önmagában. A harag, mint minden más érzelem, amit Isten adott, hasznos. Hasznos érzelem, ha úgy fejezzük ki, ahogy az megegyezik az Ige alapelveivel, és Isten céljaira használjuk. Ami azt illeti, a harag bizonyos körülmények között Isten haragjának a visszatükröződése is lehet. Az olyan igeversek, mint a Zsolt 7,12 („Igaz bíró az Úr; és olyan Isten, aki mindennap haragszik.”) és a Mk 3,5 („Ő pedig elnézvén őket haraggal…”) biztosan jelzik számunkra, hogy van olyan, hogy igazságos harag.

Nézzük tehát, hogy miért rossz a kirobbanás és a harag elfojtása, és mi a biblikus alternatíva a harag ezen megnyilvánulásaival kapcsolatban. Jegyezzük meg, hogy bármelyik lehetőséget vizsgáljuk is meg (kirobbanás vagy elfojtás), egyik sem old meg semmilyen problémát. Ehelyett mindkét lehetőség újabb és rosszabb problémákat idéz elő. A harag olyan hatalmas erő, amely egy embert arra vezethet, hogy elpusztítson valamit. De a helyzet az, hogy Isten nem hatalmazott fel bennünket arra, hogy romboljunk más embereket vagy saját testünket. A harag kinyilvánítása mások rombolását veszi célba. A harag elfojtása pedig bennünket vesz célba, és minket rombol. Azok az emberek, akik kirobbannak és kitöltik haragjukat más emberekre vagy dolgokra, valóban szabadon engedik a harag energiáit. De így nem tudják megoldani a problémát, amely a haragot okozta. Sőt a szabadjára engedett „energiák” nem veszik tekintetbe azt, hogy megsértenek másokat, és még nagyobb pusztítást okoznak. Az elfojtott harag erői a testben szabadulnak fel. Ezek az erők, ahelyett, hogy arra ösztönöznének, hogy megoldjuk a haragot kiváltó problémákot, inkább rossz irányba fordulnak, a saját testünk felé, ami vastagbélgyulladást, gyomorfekélyt és más ilyen betegségeket is okozhat. Az alábbi ábra segítségével megpróbálom megmutatni, hogy ezek a cselekedetek mennyire képtelenek véghezvinni azt, amiért Isten a haragot az ember érzelmei közé teremtette.

Figyeljük meg, hogyan mozgósítja a harag ezeket az erőket, és hogy vezeti azokat rossz irányba. Mindkét esetben kiszabadultak a harag erői, de a problémát érintetlenül hagyták. Az Ef 4,29-ben azt olvassuk: „Semmi rothadt (ártalmas) beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem, csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak”.

Láthatod, hogy szavaidnak mások felé (még ha ezek az emberek rosszat is tettek veled) olyan szavaknak kell lenniük, amelyek építik a másik embert, segítséget nyújtanak neki, és nem olyan szavaknak, amelyek rombolják a másikat. Más emberek pusztítása nem a mi kiváltságunk, hanem Istené (lásd. Róm 12,18-21). Szavainkat úgy kell irányítanunk, hogy azok ne másokat, hanem a problémát pusztítsák el. A pszichiáterek, de mások is tévednek, amikor az embereknek az úgynevezett „inga” gondolkodást és – cselekvést javasolják. Annak, aki magában tarja a haragot, azt javasolják, hogy nyilvánítsa ki haragját mások felé, mintegy párnának képzelve a másik embert. Ez azonban igeileg helytelen. Habár a harag erői új úton áradhatnak ki, de ez az út nincs összhangban Isten Igéjével ezért, legalább annyira rossz és pusztító, mint az előző. Valójában nem történik más, mint az, hogy egy bűnös magatartási formát egy másikra cserélnek. Továbbá, azt is láthatjuk a következő ábra alapján, hogy ez az „ingalengés” továbbra is érintetlenül hagyja a problémát.

Bármelyik irányát is követjük ennek az „ingának”, csak egyik végletből a másikba juthatunk. Eltávolodunk a biblikus középúttól. A harag által mozgásba hozott erőket pedig nem tudjuk építő módon használni, hogy felszámoljuk a problémát és megerősítsük kapcsolatunkat Istennel és másokkal. Ezzel szemben, nézzük meg a biblikus alternatívát, amelynek az a célja, hogy minden erődet arra fordítsd, hogy megold a problémát úgy, ahogy Istennek tetszik.

Ha a problémád az, hogy kinyilvánítod haragod és kirobbansz, akkor kérd az Urat, hogy segítsen visszafogni haragodat (nem magadba fojtani). Így tanulod meg haragodat irányítás alatt kifejzésre juttatni. Ha a problémád, az hogy haragod magadba fojtod, kérd az Urat, hogy segítsen szabadon engedni haragodat irányítás alatt, ahelyett, hogy magadba fojtanád. Vagyis meg kell tanulnod haragodat irányítás alatt kiengedni. Amikor ezt megteszed, a diagramm valahogy így fog kinézni.

Csak ilyen módon tudsz uralmat nyerni életed e fontos és hatalmas ereje felett. A harag, mint egy jó ló – megzabolázható. Isten az Ő kegyelme által segít abban, hogy megtanulj uralkodni haragodon. Haragodat az Ő dicsőségére használhatod, ha követed azokat az utasításokat, amelyeket a Szentírás ad a haragoddal kapcsolatban. Nem tudsz saját erődből megváltozni. De ha imádkozva keresed a Biblia vezetését, Isten Lelke képessé tesz a változásra.

„Azt hiszem, itt valahol egy csapda van.” Igen, van egy, de csak egy. Mindezek az ígéretek csak akkor tieid, HA KERESZTYÉN VAGY! Ha nem vagy keresztyén, akkor nem vonatkoznak rád ezek az ígéretek. Keresztyén az, aki megtanulta, hogy ő bűnös, Isten ítélete alatt van, mert megszegte Isten törvényét. Felfedezte, hogy nem tud semmit magáért tenni, de látja, hogy Isten megteszi érte mindazt, amit ő nem tudott megtenni. Krisztus eljött, hogy meghaljon helyette, hogy magára vegye bűnei büntetését. Ezzel Krisztus fizetett Isten megszegett törvényéért. Ezen felül, mivel Isten bűntelen és a menny egy tökéletesen szent hely, Jézus tökéletes életet élt helyette. Mint ahogy minden bűne Krisztusra helyeztetett, úgy Krisztus minden igazsága neki tulajdoníttatik. Mindebben akkor részesülhet, amikor megérti és elhiszi azt az üzenetet, hogy Krisztus mit tett érette halálában és feltámadásában. Amint elhiszi valaki ezt az üzenetet, bűnei megbocsátatnak, és Isten előtt igaznak nyilváníttatik. Ezt jelenti keresztyénnek lenni.

Hadd tegyem fel még egyszer a kérdést: Keresztyén vagy? Ha még nem vagy keresztyén, arra buzdítalak, hogy először ne a harag problémájával foglalkozz. Tedd első helyre azt, ami tényleg első. Vizsgáld meg komolyan életedet, ismerd fel bűneidet (kezdheted a haraggal), hogy szükséged van egy Megváltóra. Ha Isten megmutatta neked ezt, bízd imádságban életed Jézusra most.