Férfiak milliói vesztegetnek el rengeteg időt azzal, hogy világi helyzetük felett aggodalmaskodnak. Azt akarják, hogy számítsanak, fontosak legyenek, s nevüket maradandóvá tegyék földi ittlétük során. De ezért szörnyű árat kell fizetniük.
Viszont egy apa -- különösen egy jó apa -- tudja, hogy fontos a családja számára, s ez elég neki. Mások talán világi dolgok után sóvárognak: csendesen dédelgetik kétségbeesett vágyaikat, hogy legyenek valakik, hogy elismerjék, csodálják és imádják őket. A jó apa azonban megelégszik családjával: annak a két, három vagy négy személynek a közösségével, akikkel Isten ajándékozta meg. Tudja, hogy a hétköznapi a rendkívüli.
Egyetlen pici gyermeket szeretni is teljes embert igényel: ő is kiköveteli apja figyelmét, meghatározza mindennapjait. A gyermek nem a világ nyújtotta szeretet után vágyakozik; a világ ekkor még nem is létezik számára. Ő csak egy apát szeretne. Egy apát, aki szereti Anyát, és számára ennyi elég.
A jó apák nem aggódnak a mulandó dolgok miatt. Nem érdekli őket a külső, nem szánnak túl sok időt a hobbijukra, és elutasítják a világ által kínált boldogságot. Sokkal mélyebb örömöt fedeztek fel: egy feleséget szeretve, gyermekeket is szerethetnek. Szerethetnek egy kisebb, rászorulóbb személyt, s ez kizárja a világ szeretetét. Az apák azért dolgoznak, hogy gondoskodjanak családjukról, de a család nem a munka köré épül. A munka épül a család köré.
A családapa elhívást kapott egy közösségbe: az elsődleges társadalomba, a családba. Szereti a feleségét és neveli gyermekeit. Felelős értük, s semmiért nem adná fel családja vezetését. Csupán a halál vet véget e szeretetnek. Mindig lehet rá számítani, s ebben sem felesége, sem gyermekei nem kételkednek. A családapa jelen van. Nem áll félre. Egy világnézetet képvisel, melyet megél, s melyre tanít.
A családapáról mindig az erő és a védelem jut eszünkbe. S a gyermek is így tekint apjára, bármi történjék is. Az apa jelenléte nagy érték, s óvni kell. Egy apa jelenléte ezt jelenti: megtapasztalni a jóságot. De mi történik akkor, mikor az apa elmegy, kilép szerettei életéből? Hatalmas erővel lehet csak legyőzni ilyenkor a szívet fojtó fájdalmat és dühöt. Egy édesapát helyettesíteni ugyanolyan nehéz, mint egy romba dőlt várost újjáépíteni. A deterministák azt vallják, hogy csak test (anyag) vagyunk, hogy a szerelem puszta kémia. De mikor a sebhelyeinkre tekintünk, el kell tűnődnünk: ha a testünkről nem múlnak el a múltban szerzett fájdalmak nyomai, vajon a szívünkből -- melynek fájdalma sokkal nagyobb -- elmúlnak-e?
Az apák életformájukon keresztül világnézetet tükröznek. Laza rövidnadrágban, hétköznapi hajviselettel tudnak rendre utasítani anélkül, hogy ez számukra nagy erőfeszítésbe kerülne. Lehet, hogy szeretnének divatosan öltözni, de erre nincs idejük. Szeretnének lazítani, de világokat kell, hogy igazgassanak. Talán megfordul a fejükben, hogy -- a modern önmegvalósító kultúrához igazodva -- különcködjenek: figyelemkeltés, divatos márkák kultusza, nyilvános szereplés. De valójában családjuknak arra van szüksége, hogy kivigyék a szemetet reggel.
Ha az emberiséget meg kell menteni, ha környezetednek védelemre van szüksége, nem éjszakai szórakozóhelyekre vagy partikra mész segítségért. Az apákhoz mész. Miért? Mert ösztönösen tudod, hogy a 'szolgálj másokat és halj meg értük' elhívást azok töltik be legjobban, akik már eleve szolgálnak és meghaltak önmagukra nézve.
A családapa minden tettét ez motiválja: minél jobban küzdjön azért, hogy családja ne bukjon el. Élete minden napja lehetőség arra, hogy szembeszegüljön családja ellenségével, minden nap imádkozik erőért, Krisztusra tekint és küzd. De minden apára igaz, hogy egyszer el fog fogyni az ereje. Eljön a nap, mikor már nem lesz képes megvédeni családját. Nem lesz képes csillapítani lánya zokogását. Már nem lesz ott, hogy nevessen fiával, és nézze, ahogy az futásával megpróbálja lehagyni a szelet. Nem lesz ott a felesége mellett, aki számára korábban elég volt a puszta jelenléte, hogy az felülkerekedjen félelmein.
Egy napon tehát elhalványul az apa szemében izzó fény. Lélegzetvétele suttogássá csendesül, és megáll. Ez a legkegyetlenebb dolog. Azonban egy apa, különösen egy jó apa, készít a családjának egy utolsó ajándékot. Felkészíti családját a halálra, az elválásra, és rábízza szeretteit egy olyan apára, aki soha nem hal meg.
Az apák, különösen a jó apák, feleségüket és gyermekeiket saját világuk részeseivé teszik. Mikor meghalnak, olyanok lesznek szeretteik számára, mint a dallamot szüntelenül megadó hangvilla. A szomorúság ellen az apák nem tehetnek semmit, erre csak az Atya Fia képes. Minden, ami az apák rendelkezésére áll, az a jelen, és talán még némi idő a jövőből. Addig kell a feleségről gondoskodni, a gyermekekre kincsként vigyázni, dolgozni, felügyelni a házra, szolgálni a gyülekezetben. Van tehát egy világ, egy apró kis világ, ami az apáktól függ.
Mások sóvároghatnak nagy dolgok után. Egy apa azonban tudja: ő már rendelkezik nagy dolgokkal.