Jánost egy örökösen aggodalmaskodó emberként ismerte minden barátja. Egy nap István meglátta aggodalmaskodó barátját, amint az örömtől eltelve sétált az utcán, s közben fütyörészett és dudorászott egy hatalmas mosollyal az arcán. Úgy tűnt, mint akinek a világon nincs semmi gondja. István alig hitt a szemének, így elhatározta, hogy kideríti mi is történhetett.
– János, mi történt veled? – kérdezte. – Már nem látszol olyan gondterheltnek.
– Hát ez csodálatos! Már hetek óta nem aggódom semmi miatt.
– Ez nagyszerű! Hogy sikerült ezt elérned?
– Felfogadtam valakit, hogy aggódjon helyettem – magyarázta János.
– Micsoda?!
– Úgy, ahogy mondom.
– Nos – tűnődött István –, ez egy újabb problémát vet fel. Mondd csak, mennyit kér ez az illető tőled?
– Százezer forintot egy hétre.
– Százezer forintot egy hétre?! Hogyan tudsz összeszedni százezer forintot egy hét alatt, hogy fizetni tudj neki?
– Emiatt aggódjon ő – válaszolta János.
Hát nem lenne nagyszerű? Nem kívánod néha azt, hogy bárcsak lehetséges lenne, ha helyetted valaki más foglalkozna aggodalmaiddal? Nos, a Biblia azt mondja, hogy ez igenis lehetséges. Isten valójában bátorítja arra az övéit, hogy minden gondjukat reá vessék (1Pt 5,7). Mindebben az a legjobb, hogy neked nem kerül egy filléredbe sem. Isten ingyen ajánlja fel neked, hogy magára vállalja minden gondod-bajod. Azért, mert Ő ezt meg is teszi, és mert megparancsolta, hogy ne aggódjunk. Mindenfajta aggodalmaskodás bűnnek számít. A Szentírásban Isten folyamatosan int minket, hogy ne aggódjunk. Ha nem engedelmeskedünk Isten Igéjének, az is bűn. Az aggodalmaskodást nevezhetnénk talán egy tipikus magyar bűnnek
Az aggodalmaskodás gyomorfekélyt eredményezhet, elveheti az életerőt az embertől, és korai halálhoz vezethet. Az aggodalmaskodás képtelenné tesz az élet problémáival megbirkózni. Az aggodalmaskodás Istenbe vetett hitünk hiányát tükrözi, és gátol a felelősségvállalásban. Az aggodalmaskodás bűn.
Lehet, engedsz annak, hogy az aggodalmaskodásod visszatartson attól, hogy olyan felelőségteljes életet élj, amilyent Isten szeretne. Talán még az aggodalmaskodásod miatt is aggódsz! Tudni szeretnéd, mit tehetsz ez ellen? Mit mond erről a Biblia, hogy hogyan lehet leküzdeni ezt a bűnt? A Szentírás válasza egyértelmű: lehetséges, meg lehet szabadulni az aggodalmaskodó életmódtól.
Sok keresztyént megbénít ez a probléma. Gábor azt a feladatot kapta, hogy építsen fel egy hatalmas irodaházat. A feladat sokkal nagyobb horderejű volt, mint amivel valaha is szembesült, és rengeteg problémát hordozott magában. Aggasztani kezdték ezek a problémák. Ezeknek engedve, végül a problémák eluralkodtak felette. Az építési vállalkozók és alvállalkozók egymással harcoltak; a villanyszerelők és az ácsok nem tudtak közös nevezőre jutni. A határidőket is sorozatosan túllépték. Nap mint nap a munka miatt aggódott, egyre többször leblokkolt, és egyre kevésbé tudott a mindennapok problémáival foglalkozni. Ahogyan figyelte ezt az egészet, minden nap arra a következtetésre jutott, hogy ez már túl sok, és nem bírja tovább elviselni. Végül egy nap letette írószerét, felállt székéből, hátat fordított és kisétált az irodából. Gábor keresztyén volt, és lelkigondozásra ment. Ott meglelte a választ.
Az Újszövetségben a görög szó jelentése: megosztani, elválasztani, széttépni. A szó elénk tárja az aggodalmaskodás következményeit, azt, hogy ez milyen hatással jár ránk nézve. Az aggodalmaskodás önmagában azonban a jövő miatti nyugtalankodást jelenti. Az aggodalmaskodás nyugtalanságot jelent olyasmi felől, amit valaki nem tud befolyásolni és nem is lehet biztos felőle. Ezért érezzük úgy, mintha szétszakítana bennünket. Az, aki aggodalmaskodik, a jövőbe tekint, de ez a jövő még nincs itt. Nincs semmi kézzelfogható, semmi, amit tenni lehetne. Az aggodalmaskodó személy nem tudja a jövőt befolyásolni; nem is ismeri még, hogy milyen lesz. Istenen kívül senki sem tudja, hogy igazán mit hoz majd a jövő. A Biblia szerint az aggodalmaskodás nyugtalankodás az ismeretlen és befolyásolhatatlan jövő miatt, ami szétszakítja az embert. Ha ez igazából az aggodalmaskodás – mondod – akkor mit tehetek ellene?
Figyelj Jézusra, Ő tudja a választ. Ezt mondja: „Ne aggodalmaskodjatok” (Mt 6,31). A dolgot nem hagyja itt ennyiben; azt is elmagyarázza, hogy miként lehet az aggodalmaskodáson úrrá lenni. Egy fontos beszédét, amelyben az élet nélkülözhetetlen dolgai miatti aggodalmat is érinti, a következő jelentőségteljes szavakkal fejezi be: „Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől” (Mt 6,34). Az Úr Jézus érthetően elmagyarázta, hogy az aggodalmaskodást annak rossz hatásai teszik károssá.
Az Úr azt mondja, hogy helytelen a holnap lehetséges problémáinak engedni, hogy már ma szétszakít-sanak. Krisztus két napot állít szembe egymással: „Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.” Ezekben a szavakban lelhetsz rá Isten válaszára az aggodalmaskodást illetően. Minden napnak megvan a maga baja. Ne foglalkozz a holnapi problé mákkal; jut éppen elég mára is! A holnap mindig Istené, és az Ő kezében van. Ha bármikor is megkíséreljük ezt elvenni Tőle, akkor olyat próbálunk eltulajdonítani, ami az Övé. A bűnösök olyasmit akarnak a magukénak tudni, ami nem az övék, és ezáltal önmagukat teszik tönkre. Isten csak a mai napot adta nekünk. Szigorúan megtiltja, hogy amiatt kezdjünk nyugtalankodni, ami esetleg majd megtörténhet. Ennek eldöntése teljes mértékben csak Őrá tartozik. A szomorú tény az, hogy az aggodalmaskodó emberek nemcsak, hogy azt akarják, ami tiltott, hanem képtelenek hasznát venni annak, ami már birtokukban van.
Mielőtt azonban tovább mennénk, egy dolgot tisztáznunk kell. Krisztus egyáltalán nem ellenzi a holnap dolgainak és teendőinek megtervezését. Nincs az ellen, ha gondolkodunk ezen vagy tervezgetünk a holnapot illetően. Amit tilt azonban, az nem más, mint az aggodalmaskodás. Ez egy olyan fajta nyugtalanság, ami darabokra szaggatja az embert. A Máté 6-ban Jézus nem a holnap megtervezése ellen szól.
Jakab szavai döntő fontosságúak ennek a dolognak a megértésében (Jak 4,13). Néhányan tévedésből úgy értelmezték Jakab szavait, hogy ő minden fajta tervezgetésnek ellene van, de ez pont gyökeres ellentéte annak, amit mondani akar. Ebben a szakaszban valójában azt magyarázza el, hogy hogyan kell terveket szőni. Megtiltja a nem helyénvaló tervezgetést, de ugyanakkor megmutatja, hogyan tervezzünk úgy, ahogyan azt Isten kívánja tőlünk. A tervezgetés és az aggodalmaskodás két teljesen különböző dolog. – Hogyan kellene akkor terveznünk? – kérded. Jakab választ ad erre a kérdésre: „Holott ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni. Ti ellenben elbizakodottságotokban dicsekedtek: Minden ilyen dicsekedés gonosz.” Most már láthatod a különbséget. Jakab azt mondja, hogy igenis kell tervezned (ez elkerülhetetlen számodra), de aggodalmaskodás nélkül. Az aggodalmaskodó ember beképzelten viselkedik, mert azt hiszi, hogy úgy ismeri saját jövőjét, mint a tenyerét. Jakab azt mondja, hogy Istennek kell bemutatnod minden terved a következő szavak kíséretében: – Uram, a legjobb képességeim szerint próbáltam meg terveimet felvázolni a Te akaratod szerint, ahogyan ezt a Bibliából tanultam. De Te, Uram, szuverén vagy, így kezedbe helyezem e terveket. Legyen meg a Te akaratod! Keresztyénként tudhatod, hogy az élet Istené a teremtés által. Ugyanakkor Jézus Krisztus halálának az árán vétettél meg, aki saját életét adta azért, hogy megváltson téged a bűntől és az örök haláltól. A következő lélegzetvételedről is Ő dönt, így ezt kell mondanod: – Uram, elődbe teszem terveimet, hogy akaratod szerint dönts azok felett. Ha úgy nyújtod át Istennek felülvizsgálatra terveidet, hogy örömmel fogadod azt a javított változatot, amit Ő ad vissza neked, akkor úgy készíted terveidet, ahogyan ezt Jakab javasolja. A keresztyén csak ily módon tekinthet a jövő elé. Az a fajta tervezés, amely aláveti magát Isten módosításának, nem vezet aggodalmaskodáshoz. Miért is kellene aggódni, ha igazán Isten kezébe helyezted legfontosabb terveidet?
Most pedig térjünk vissza a Máté 6-hoz, hogy felfedezhessük benne Jézus megoldását az aggodalmaskodásra. Mit tudsz a nyugtalanságoddal kezdeni, amikor Jézus azt mondja, hogy nem szabad a holnap miatt aggodalmaskodnod? A nyugtalanságot nem tudod egyszerűen kikapcsolni; lehetetlen, hogy teljesen megszabadulj tőle. – Hogyan iktathatnám ki az érzéseimet? – mentegetőzöl. E kérdés válasza a kulcs az aggodalmaskodás problémájának megoldásához. Krisztus nem arra kér, hogy szüntesd meg a nyugtalanságod, hanem helyette annak irányultságán változtass. A nyugtalanságnak nem a holnapra kellene irányulni. Az effajta nyugtalanság szaggat szét bennünket. Ha legfontosabb terveid az Úr kezébe helyezted, akkor figyelmedet elfordíthatod a holnapról. Nem kell már többet emiatt nyugtalankodnod, hanem minden erődet, energiádat és mindent, ami most a rendelkezésedre áll, a mára zúdíthatod. Ez az a kulcs, ami rázárja az ajtót az aggodalmaskodásra, de kinyitja a béke előtt. Koncentrálj a mára!
A nyugtalankodás önmagában nem helytelen. Minden érzés, amit Isten az emberbe helyezett, elfogadható a megfelelő helyen. Ha a helyes módon, a parancsolatoknak és Isten Igéjének alapelvei szerint használják, akkor helyes. Az érzelmeket azonban használhatjuk nem a megfelelő módon is.
Az érzelmi nyugtalanság az az Isten adta képesség, ami mozgósítja a testi és szellemi erőket arra, hogy a problémára összpontosítsanak. Amikor ezek az erők mégis a holnapra koncentrálnak, akkor a test kémiai és biológiai energiái célt tévesztenek, mert elöntik ugyan a testet, de nem kerülnek felhasználásra. Nem tudnak működésbe lépni, mert nem lehetnek hatással a jövőre. Az aggodalmaskodás egyre több ilyen erőt mozgósít, amely, ha felhasználatlan marad, annak egy része kémiai úton támadja meg a gyomor belsejét. Ha a mára koncentrálsz, akkor ez az erő nem rossz irányba hat, hanem jól használódik fel. A nyugtalanságod jelentőséget nyer és az energiáidat eredményesen hasznosíthatod Jézus Krisztus szolgálatában, hogy megoldd a problémákat ahelyett, hogy aggódnál miattuk. Ez az, amit Jézus is mond: „Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.” A ma problémáival törődj; azokkal a gondokkal foglalkozz, amikkel most kell megbirkóznod! Ez a kulcsa az aggodalmaskodás kiküszöbölésének.
A jelenlegi problémák feletti nyugtalankodás nem fog darabokra szaggatni, mert ezekkel el tudsz bánni, és most tudsz valamit tenni, hogy megoldd őket. Erre azért vagy képes, mert ezek a problémák most vannak itt; a konkrét valósággal van dolgod.
Péter rájött, hogy a mai nap problémáival kezdhet valamit. Először is leült és alaposan megvizsgálta a problémák jellegét, majd az egész megoldására egy próbatervet vázolt fel az Úr kezébe téve mindazt imádságban. Aztán egy közelebbi pillantást vetett az elkövetkező hétre, hogy elhatározza (ha az Úrnak is úgy kedves), mit tehetne azon a héten. Végül megnézte a mai napot, és feltette a kérdést: – Mit tehetnék most? Péter az egész erdőt vette számításba és arra a következtetésre jutott, hogy az túl sötét, túl sűrű és túl nagy ahhoz, hogy kivágja. Az effajta gondolkodásmód helyett Péternek meg kellett tanulnia azt mondani: – Isten kegyelméből ma három fát vágok ki. Aztán minden energiáját arra kellett összpontosítania, hogy kivágja azt a három fát; a többiről egyelőre meg kell feledkeznie. Másnap másik három fát kell kivágnia, és rá egy napra még hármat, majd az azt követő napon lehetőleg négyet. Ahogyan naponta három-négy fát kivágott, egyszer csak eljött az az idő, amikor az erdő másik végén megpillantotta a fényt. Péter megoldotta aggodalmaskodásának problémáját azzal, hogy minden egyes nap csak az aznapi gondokra próbált megoldást találni.
Ha hűségesen munkálkodsz Krisztusért, és minden energiádat arra fordítod, hogy ami tőled telik, azt megtedd a ma felmerülő problémák megoldásáért, akkor este fáradtan, de elégedetten térhetsz haza. Mikor is kerített utoljára hatalmába az a kellemes érzés? Nem az a fáradt és elégedetlen, hanem az a fáradt, de mégis elégedett érzés a nap végén, ami csak akkor jön, amikor azzal a tudattal térsz nyugovóra, hogy az energiáid Isten vezetése szerint használtad fel?
Tudod-e, hogy a Szentírás rámutat arra, hogy az aggodalmaskodó emberek közül sokan lusták? Nos, ez az, amit maga Jézus mondott azzal a bizonyos aggodalmaskodóval kapcsolatban, aki félt a jövőtől és efelőli aggodalmára hivatkozva megpróbált kibúvót találni jelenlegi kötelezettségei alól. Jézus azonban lustának nevezi őt.
A Máté 25-ben Krisztus egy történetet mesél el három szolgáról, akikre pénz bízatott azzal a céllal, hogy befektessék. Amikor az uruk visszatér, kikérdezi őket a befektetésüket illetően. Az, aki a legtöbb pénzt kapta, megduplázta a kapott összeget és a második is ekképpen tett. A harmadik azonban bevallja, hogy elásta a pénzt a föld alá. Amikor az úr visszatér, a szolga kiássa azt, az ura elé viszi ezt mondva: „Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentumodat a földbe; ímé megvan, ami a tied.”
A szolga félt a pénz befektetésének esetleges következményeitől. Egyfolytában csak aggódott és aggódott, míg végül megbénult. Aggódott és nem tett semmit. Urának válasza ez: „Gonosz (jegyezzük meg, hogy aggódni bűn) és rest szolga... El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjővén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.” (Mt 25,26-27). Vagyis legalább azt a legkisebb dolgot megtehetted volna, ami tőled telik, de nem tetted. Lusta szolga vagy.
Az aggodalmaskodó semmit sem képes megtenni, mert a holnap problémáin dolgozik. A dolog lényege azonban az, hogy egyáltalán nem cselekszik. Semmit sem kezdhetsz olyan ismeretlen problémákkal, melyeket még a jövő rejt el. Az aggodalmaskodás olyan, mint egy hintaszéken hintázni; rengeteg energiát fordítasz rá, mégsem jutsz el sehova. Valamit mindig tehetünk a ma problémáival (1Kor 10,13). Még ha a körülményeiden nem is tudsz változtatni, a Szentlélek megszentelő ereje által a te probléma iránti hozzáállásod megváltozhat. Te magad meg tudsz változni, ha más nem is, és akkor már jó irányba történt valami.
Íme egy egyszerű problémamegoldó sorrend arra az esetre, ha azon kapod magad, hogy a cselekvés helyett aggódsz. Az aggodalmaskodás helyett inkább azonnal ülj le és írd le az alábbi három kérdést egy lapra, hagyva alattuk egy kis helyet, hogy a későbbiekben oda írhass!
1. Mi a problémám?
2. Mit akar Isten, hogy tegyek a problémával kapcsolatban?
3. Mikor, hol és hogyan kezdjek hozzá?
Néha már az is vezethet megoldáshoz, ha megnevezed magát a problémát azzal, hogy szavakba foglalod és leírod. Miután ezt megtetted, azonnal a Szentíráshoz kell fordulnod a megoldásért. Kérdezd meg magadtól: „Hogyan intézhetném el ezt e problémát Isten dicsőségére?” Akkor pedig ne elégedj meg a jó megoldásokkal és ragyogó ötletekkel; láss munkához! Tervezd meg a lépéseidet és kezdd a legnehezebb feladattal! Emlékezz Ábrahámra, aki – ahogy a Szentírás mondja – korán felkelt, amikor azt a szívszaggató parancsot kapta, hogy áldozza fel Izsákot, az egyetlen fiát, akit szeretett (1Móz 22,3). Abban az igeszakaszban megleled Isten válaszát az aggodalmaskodásra.
Végezetül csak egy zárógondolat maradt. Mindez, amit itt leírtunk, keresztyének számára íródott, de ha esetleg te még nem ismernéd Jézus Krisztust, mint Megváltódat, hadd szóljak most hozzád egy pár szót. Amíg Isten azt mondja, hogy a keresztyéneknek semmi felől nem kell nyugtalankodniuk, addig neked minden miatt aggódnod kell. Számodra ilyen ígéretet a Római 8,28 nem tartogat. Ez az ígéret kizárólag az Istenhez tartozóknak adatott: „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van.” A problémákra Jézus Krisztuson kívül nincs más megoldás. A másik út végén csak az örökké tartó pokol van. A poklot az Ige úgy is bemutatja, mint a teljes sötétség és magányosság helyét. Akik a pokolban vannak, olyanok, mint a tévelygő csillagok, melyek fényévekre vannak egymástól. Ami még rosszabb, hogy Isten jelenlétét nélkülözve fognak elszigetelten és magányosan bolyongani örökké: „Akik meg fognak lakolni örök veszedelemmel az Úr ábrázatától, és az ő hatalmának dicsőségétől.” (2Thessz 1,9). Ez a legszörnyűbb tény. A pokol egy olyan borzasztóan magányos hely, ahol az emberek ahelyett, hogy a jövő miatt aggódnának a múlt emlékében fognak gyötrődni. Az Istentől való elszakadás azon a helyen válik szörnyű valósággá.
De Isten talán már munkálkodik egy ideje szívedben, hogy meggyőzzön bűnös voltod felől. Meglehet, hogy azért adta kezedbe ezt az írást, mert azt akarja, hogy bizalmad Jézus Krisztusba helyezd. Ő meghalt a kereszten olyan bűnösök helyett, mint amilyen te is vagy, hogy megváltsa őket a rájuk váró pokoltól. Mindenki, aki hisz abban, hogy Jézus Krisztus meghalt érte, bűnbocsánatot nyer és a pokol helyett az örök élet ajándékában részesül. Egy olyan élettel, mely örök élet Istennel a mennyországban. Isten ígérete így hangzik: „Valakik pedig befogadák őt, [Jézus Krisztust], hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek.” (Jn 1,12) Miért nem fogadod be őt, és veted bizalmad belé éppen most? Ne csupán aggodalmaskodj – cselekedj! Isten Igéjének engedelmeskedve cselekedj!
Tőled pedig, aki ismered Őt, hadd kérdezzem meg: – Nem szükséges-e neked is bűnbánatot tartanod az aggodalmaskodás vétke miatt? Ha igen, akkor valld meg bűnödet, aztán fogadd úgy minden egyes nap problémáit, ahogy jönnek, és foglalkozz az aznapra esőkkel Jézus Krisztusért!