Már hitvalló elődeink is szembesültek világjárványokkal, ahogy erről Komáromi Csipkés György (1628-1678) puritán református lelkipásztor 1661-ben, a debreceni pestisjárvány idején elhangzott igehirdetései is tanúskodnak.
Az ekkor keletkezett Pestis pestise c. könyv egyik prédikációjának vá...
Sok ember küszködik olyan problémákkal, amelyekről nagyon kevesen vagy talán senki nem tud. Mégis ezek megoldásához nem kéri senki segítségét, hanem beletörődve mondja ki:
– Én már így halok meg!
Nos, ez az írás ebben kíván segítséget nyújtani. Megoldásokat kínál a keresztyén világnézet alapján.
Még csak egy hetes múlt az első gyermekünk, amikor elvittük a gyülekezetbe. Ezt a gyakorlatot megismételtük még két további gyermekkel, és mindegyik alkalommal hallottuk ugyanazokat az elbátortalanító kérdéseket: "Mit kerestek ti itt?"
Ha volna a gyülekezeti testnek egy része, amelyet hajlamosak lennénk mentesíteni a gyülekezeti tagságban való aktív részvételtől, akkor ezek a kisbabás családok lennének. Anyaként írok, három kicsinyem nevelésének az izgalmai között (mind 5 évesnél kisebbek), és ismerem a vasárnap reggeli hajtást. Továbbá, nagyon is ismerős számomra a kísértés, hogy hagyjuk már ki a gyülekezetet, amikor a gyermekek hisztisek.
A kisgyermekes évek aztán egyfajta korlátozás nélküli felhatalmazássá válhatnak, és igazolják a rendszeres gyülekezeti jelenlét, szolgálat, vendégszeretet és evangelizáció terén való elmaradásunkat. De kérlek benneteket, a kicsinyek édesanyáit, hogy ne adjátok fel a ti helyi gyülekezeteteket!
Mióta Ádám és Éva engedett az első kísértésnek, a bukás az emberi tapasztalatunk részévé vált. Mint Isten képmásai képesek vagyunk figyelemreméltó dolgokra, mint bukott képmások egyben rettenetes dolgokra is. A kis tévedésektől egészen a hatalmas összeomlásokig, közeli rokonságban állunk a fájdalommal, és szégyelljük a hibáinkat. Isten azonban kegyelmével megszabadítja az övéit bukásaikból, és használni akarja ezeket, hogy formálja és alakítsa az életünket.